Prológus

 Réges-rég volt egy ház, abban volt egy házaspár. Neki volt egy lányuk, akit Anne-nak neveztek el. Az édesanya félig véla volt, és az apuka, pedig egy aranyvérű varázsló volt, apai ágon a nagyapja, pedig metamorf mágus  volt. A jelek szerint örökölte a nagyapja metamorf mágusi képességét. Egy nagyon szép, és gazdag embereket tükröző házban laktak. A családnak van egy címere, ami csak egy kör alakú kerettel keretezett "S" betű. Anne-nak volt egy nyaklánca, aminek a medálja kék volt és az említett címer volt rajta, de volt a falon is egy ilyen medál, de az vérvörös volt. Anne szeme égszínkék színű, a hajának a színe jelenleg fekete, de tegnap még szőke volt. Minden nap váltogatja a haja színét.
 Egyszer csak vakító fény villant az ablak előtt. 
- Mi volt ez? - kérdezte az apuka. 
- Nem tudom - felelte a felesége. 
- Delair maradj itt Anne-nal, én kimegyek és megnézem, hogy mi volt ez! - és ezzel csókot nyomott felesége arcára. Már ment is ki az ajtón, amikor Delair megállította: 
- Miért nem mehetek én? Sokkal jobban értek az ilyesmihez. És ha veszélyes, és megöl...
- AZÉRT NEM MEHETSZ, MERT NEM MEHETSZ! HIDD EL JOBB HA ÉN MEGYEK! HA OLYAN VESZÉLYES, HOGY MEGÖLNE VALAKIT IS, AKKOR INKÁBB ENGEM ÖLJÖN MEG!! AMÚGY IS, A KICSINEK NAGYOBB SZÜKSÉGE VAN RÁD! - ordította Scorpius. 
- Rendben, csak ne ordítsál már ilyen apróságokon is! - morogta az orra alatt az asszony. 
Scorpius úgy tett, mintha nem is hallotta volna és kirontott az ajtón. Körülnézett, és látott egy fénypontot. Pálcát rántott és elmotyogott egy Lumos-t. Közelebb ment a fénylő tárgyhoz, és kiderült, hogy az egy aranyból és ezüstből készült kulcs. Először azt hitte, hogy veszélyes, de maikor megérintette nem történt semmi. Még egyszer megérintette és zsebre dugta. Visszament a házba és megkereste a családja többi tagját, amikor meglátta őket a nappaliban, elővette a kulcsot a zsebéből. 
- Drágám, amikor kimentem, akkor megláttam, hogy ez a kulcs adta azt a fényt, amit láttunk. Ha meg akarod nézni, megnézheted. 
 Odaadta feleségének, de mielőtt megérinthette volna, a kulcs hangos pukkanással eltűnt. Pontosan két másodperccel később kopogtattak az ajtón. Mindkét szülő kiment az ajtó elé, de csak az apuka nyitott ajtót. Amikor az ajtó kinyílt, akkor két férfit pillantottak meg az ajtó előtt. Az egyik férfi megszólalt: 
- Stan vagyok, és azért vagyunk itt, hogy ellenőrizzük a pálcáitokat. 
- Mégis milyen jogon ellenőrzitek a pálcáinkat?! - hangzott a felelet. 
- A Minisztérium elrendelte, hogy ellenőrizzük a pálcákat, hátha megtaláljuk azt a pálcát, amit a miniszter keres. 
- Mégis milyen pálcát keres a miniszter?! Legyen olyan szíves, és adja le nekünk a leírását! 
- Rendben. Tiszafa, elviselhetően rugalmas, pontosan tíz hüvelyk hosszú és a magja unikornis farkszőr. 
- Biztosíthatom, hogy egyikünknek a pálcája sem olyan, amilyen az imént mondott
- De azért megnézhetjük?
- Természetesen, de ha csalódott lesz miután megnézte a pálcáinkat, akkor megmondtam. 
 Scorpius átadta a pálcáját az ellenőrnek. Az ellenőr csak forgatta és elkezdte elemezni: 
- Bükkfa, kényelmesen rugalmas, tizenegy és fél hüvelyk hosszú és a magja sárkányszívizomhúr...Ez távolról sem az a pálca. 
 Visszaadta a pálcát és Delair odaadta neki az övét. Ezt a pálcát is forgatta és elemezte: 
- Merev rózsafa, tizenegy és fél hüvelyk hosszú és a magja... Jaj, Istenem!!!
- Vélahaj. Mi van vele? Az édesanyám haja. 
- A vélahaj pálcát nagyon nehezen lehet kezelni. Általában csak a vélaleszármazott boszorkány vagy varázsló tudja csak használni, másnak nem ad szikrát...
- Maga azt hiszi, hogy nem vagyok tisztában mindezekkel?! - forgatta szemeit Delair. 
- De tudom, hogy maga tisztában van ezekkel, miért ne lenne tisztában? Én inkább a férjének és a kollégámnak beszélek. 
- Én is tisztában vagyok vele - válaszolta Scorpius. 
- Későre jár már, hagyjuk ezt a beszélgetést. Van itt még valaki, mert akkor elhúznánk a csíkot? 
- Itt csak a kétéves lányunk van még a házban, tán elvárja, hogy neki is legyen saját pálcája? Ha nem, akkor tűnjön el a szemem elől! - mondta Scorpius egy kicsit feszülten. 
- Rendben, értem...akkor további szép napot, ha lehet így nevezni - hangzott Stan gúnyos válasza. 
Stan és a kollégája dehoppanáltak, Scorpius pedig úgy becsapta az ajtót, hogy Anne felsírt. 
- Kis mocskok, sárvérűek. Még mit nem talál ki a miniszter, hogy bosszantsa a népet - motyogta a férfi. 
- Scorpius, ne beszélj így! A kicsi éppen abban a korszakában van, amikor hajlamos megtanulni egy bizonyos szavat. 
- És akkor mi van? Ezek csak aranyvérű férfit jellemző szavak. Igaz, hogy a kicsi félvérű, de muszáj úgy viselkednie, mint egy aranyvérű lány, ezért tudnia kell egy pár ilyen szavat. Te is tudhatod, hiszen az apád aranyvérű varázsló! - magyarázta Scorpius. 
- Rendben, meggyőztél. Tényleg későre jár, menjünk aludni. 
- Jó ötlet. 
 Fölvitték a gyerek ágyát, és átöltöztek. Befeküdtek az ágyba és lámpát oltottak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Obserwatorzy